Az ember legrégebbi nyomai a Szandeci-medencében negyven- és tizenötezer év közöttiek. Ez a felső paleolitikum – az az idő, amikor a hideg völgyekben kovafegyveres vadászok vándoroltak. Keveset hagytak maguk után: egy-egy leletet, kovaszilánkokat. Alig maradt több a kőkori földművesek után sem, akik elsőként jöttek ide szántani – az újkőkor csupán gyér nyomokat hagyott a medencében.
Bronz- és vaskori várak
Merészebben jelezték jelenlétüket a bronzkor és a korai vaskor emberei. Maszkowicében várat emeltek, amely a Krisztus előtti XVII. és XIII. század között állt használatban, és az Ottomány–Füzesabony-kultúrához kötődik, amelynek központjai főként a Kárpátoktól délre feküdtek. Egy második vár, Marcinkowicében, az első évezred elejétől egészen a Krisztus előtti VI. századig működött.
A mai Podegrodzie északi részén a Krisztus előtti utolsó két évszázadból származó púchovi kultúra és a przeworski kultúra nyomait találták meg. A szlávok pedig a VI. század első felében tűnnek fel a medencében – érkezésükről egy-egy sír tanúskodik a Barczynka-patak mentén.
Naszacowice, avagy a Piastok előtti vár
A kora középkorban a medence már sűrűn lakott volt: csaknem negyven nyílt település szóródott szét a Dunajec két partján. A várakat ellenben a bal parton, az erdők közelében emelték, ahol könnyebb volt fához és búvóhelyhez jutni.
E vidék ura a naszacowicei vár volt, amelyet valószínűleg a VIII. század közepe táján alapítottak. A Jagelló Egyetem Régészeti Intézetének régészei Jacek Poleski vezetésével 1983-tól tizennégy idényen át, 1997-ig ástak itt. Egy kb. 15 hektáros, többrészes földvárat tártak fel, többször újjáépített sáncokkal, amelyekben tűzvészek rétegei rakódtak le. A várnak négy építési szakasza volt – az utolsó már Piast-kori –, és túlélte Kis-Lengyelország betagolását a Piastok államába, még a XI. században is szolgált. A lelőhely monográfiáját Poleski 2004-ben tette közzé.
A IX. században Naszacowice mellett két kisebb vár nőtt ki a földből, Chełmiecben és Marcinkowicében – valószínűleg menedékvárak, ahová veszély idején húzódtak. Mindkettő a X. században néptelenedett el. Mindhármat a Piastok érkezése előtti helyi hatalmi központnak tartják.
Az első Szandec Podegrodziében feküdt
Aki Szandec bölcsőjét Ószandec (Stary Sącz) piacterén keresi, csalódni fog. Az első „Szandec” hatalmi központ volt a Piast határvidéken, és a mai Podegrodzie falu északi részén feküdt. A régészet a mai város helyén semmiféle, a városalapítás előtti települést nem talált.
Előbb a Zamczysko nevű vár állt ott, egy árokkal elvágott hegyfokon, a XI. század közepétől használatban. A XI. és XII. század fordulóján leégett. Mintegy hatszáz méterrel délebbre ekkor nagyobb várat emeltek, a Groblát, rétegesen rakott szerkezetű sánccal. Legalább négyszer égett le és épült újjá, és egészen a XIII. század második feléig szolgált. Itt székeltek a legrégebbi szandeci várnagyok (kasztelánok) – az ásatások igazolták Andrzej Żaki régi feltevését, hogy a várnagyság székhelyét éppen a Groblával kell azonosítani.
A Groblától északra váralja fejlődött ki az Idősebb Szent Jakab-templom körül – amely valószínűleg uralkodói alapítás volt a XI. vagy XII. századból. Erről a „vár alatti” fekvésről kapta nevét Podegrodzie. A templom első írásos említése azonban csak 1310-ből való.
A szandeci várnagyok
Az írott forrásokban a szandeci várnagyok 1224-től tűnnek fel. Az első név szerint ismert Chwalisław volt, aki 1224-ben és 1227-ben megjelent Fehér Leszek gyűlésein. A várnagy a fejedelem nevében bírói, közigazgatási és katonai hatalmat gyakorolt – földjén ura szeme, keze és kardja volt. Szégyenlős Boleszláv idején a szandeci várnagyságot a „mérsékelt jelentőségű” hivatalok közé sorolták, Brzesko, Czechów, Wojnicz és Zawichost mellett.
1273 táján a várnagyok úgy tűnnek el a forrásokból, mint az elfújt gyertya. Krasnowolski úgy véli, hogy vetélytársai voltak Kinga hercegné – e föld új úrnője – hatalmának. A föld pedig már új életre ébredt: 1251–1268 között Łącko lovagi birtok volt, amelyet a miechówi Szent Sír-rendiek tartottak, 1256-ban említik Podolint, amelyet később a szandeci vidékhez csatoltak. Kinga 1255-től férjével együtt állította ki az okleveleket, kamarása 1256–1258 között a Topór nemzetségbeli Janusz volt. Nagy fordulat volt a levegőben.
Régi és új fényképeken
