Szent Kinga (Árpád-házi Kinga) 1234. március 5-én született Esztergomban, IV. Béla magyar király és a bizánci császári családból származó Laszkarisz Mária leányaként. Királyi vér folyt tehát ereiben mindkét ágon. Ötéves gyermekként, 1239-ben érkezett Lengyelországba, és Wojniczban eljegyezték Boleszlávval, Fehér Leszek fiával. Az esküvőt Krakkóban tartották „1246 után”, a házasság pedig, úgy tartja a hagyomány, szűzi volt.
Szandec úrnője és hercegnéje
Az Úr 1257. esztendejében, március második napján, Korczynban Boleszláv fejedelem, akit az utókor Szégyenlősnek nevezett el, hitvesének adta a szandeci földet. Nem puszta szeszélyből, hanem a hozomány ellenértékeként. Negyvenezer márka ezüstöt hozott magával a magyar királylány, és mindez arra ment el, hogy talpra állítsák a fejedelemséget, amelyet a tatárok 1241-ben tűzzel-vassal pusztítottak el. A lengyel városok történeti atlasza ezt az adományt pedig az ugyanabban az évben Krakkó alapítására kölcsönzött pénzzel hozza összefüggésbe.
Hogy milyen jogon bírta e földet, azon a tudósok mind a mai napig vitatkoznak. Egyesek teljes, fejedelmi hatalommal járó tulajdonról írnak, mások élethossziglani haszonélvezetről, megint mások – egy 1661-es oklevélmásolat nyomán – Szandec és 28 falu zálogáról. Egy biztos: ettől fogva domina et princeps de Sandech-nek, Szandec úrnőjének és hercegnéjének írta magát.
Faluból város
„A város alapítása 1257-ben” – így írják az útikönyvek, ám ez leegyszerűsítés. A lokációs oklevél nyomtalanul elveszett, a német jogú városalapítást óvatosan 1257–1273 közé keltezik. Még 1268. június 4-én Korczynban is Kinga egy bizonyos Pysznak (Pyschon) adta Szandec soltészségét (sołectwo) – Szandec ekkor még soltész vezette falu volt. Ám már 1273. április 18-án a polgárokat a vámok alól mentesítő oklevél Mihály városbírót (wójt) említi, advocatus de civitate nostra Sandecz – „Szandec, a mi városunk” bíráját. E két dátum között a faluból város lett. A következő vámkiváltság 1278-ban jött.
Az új város elrendezése szepességi és magyarországi mintákat követett – Kassát, Eperjest, Lőcsét, Bártfát, Podolint –, a 125 láb hosszú „kis” kötél mértékével. Kinga nemcsak ezüstöt hozott hazájából, hanem mintát is. A plébániatemplomot Szent Erzsébet és Szent Margit – a hercegné nagynénje és húga – vette oltalmába.
Szandec úrnője a környékről is gondoskodott. Malmokat adományozott Podegrodziében, a gołkowicei telepeseket 30 évre felmentette az adók alól, cserébe az őserdő irtásáért, a biegonicei plébánia pedig 1269-ben kapta első templomát. Gołkowice 1276-os lokációs oklevelét Stanko professzor találta meg az Ossolineumban.
A szegény úrnők kolostora
A terasz nyugati részén ferences kolostor épült Szent Szaniszló-templommal, tizenkét testvér számára. 1287-ben tartományi káptalant tartottak benne. 1279. december 7-én meghalt Boleszláv, az özvegyen maradt Kinga pedig Szandecbe vonult.
A klarissza kolostor alapítólevele 1280. július 6-án kelt. Kinga a konventnek adta Szandec városát a vámhivatallal együtt és 28 falut – köztük Biegonicét, Barcicét, Łąckót és Zarzeczét – folyóikkal, malmaikkal, tavaikkal és méhészeteikkel. Ez a birtok a lengyelországi klarisszák legnagyobbjai közé tartozott. 1281-ben a közösség már működött, az első nővérek Skałából érkeztek. IV. Márton pápa 1283. július 2-án erősítette meg az alapítást, 1285 táján pedig Jakub Świnka érsek búcsút engedélyezett azoknak, akik a kolostortemplom építését támogatják.
Nem múlt el vita nélkül. Fekete Leszek, Boleszláv utódja, kétségbe vonta Kinga jogait a szandeci vidékre. A Przemankówi Pál püspök közvetítésével kötött egyezség meghagyta neki a szandeci földet, cserébe azért, hogy lemondott Bieczről és Korczynról.
Tatárok a kapuk előtt és az utolsó évek
1287 decemberében és 1288 januárjában rettegés jött: a tatár betörés arra kényszerítette Kingát és a nővéreket, hogy a Krościenko melletti pienini várba meneküljenek. A tatárok felgyújtották a biegonicei fatemplomot, amelyet Kinga 1288-ban újjáépített. Ugyanazon év januárjában a magyarok szétverték a mongol csapatot circa castrum Zandech – „Szandec vára mellett”. Hogy a podegrodziei várról volt-e szó, vagy magáról a városról, nem tudni.
A vihar után kolostori csend következett. 1288-ban Kinga megkezdte noviciátusát, 1289. április 24-én pedig Pál püspök kezébe tette le fogadalmát. Hogy formálisan apátnő volt-e, arról a források hallgatnak; apátnőként Gryfina követte. 1291. szeptember 21-én kezdődött betegsége, és 1292. július 24-én Kinga Ószandecen (Stary Sącz) elhunyt. A kolostortemplom kápolnájában helyezték nyugalomra.
Maradandó örökséget hagyott hátra. A klarisszák XIII. századi zenei kéziratokat őriztek meg – utólag beírt többszólamúsággal ellátott korálkönyveket és egy kb. 1300-ból való, valószínűleg helyben másolt töredéket az Omnia beneficia conductusszal. Erről kapta nevét a mai régizenei fesztivál.
Néhány hónappal Kinga halála után, 1292. november 8-án II. Vencel király kiadta Újszandec lokációs kiváltságlevelét. Kinga városa számára új, nehezebb korszak kezdődött.
Régi és új fényképeken
