Aki Szandec vidékén azt mondja, hogy „Bryjówba” megy, az Ószandecre (Stary Sącz) tart. A lengyel Wikiszótár ezt a szót tájszóként jegyzi Podegrodzie környékéről, egy szép példamondattal: „Lezę do Bryjowa na baciarkę” [kb.: „Megyek Bryjówba”]. A lakosokat pedig Bryjowiakoknak hívták.
A bryjka, avagy a szegények levese
A csúfnév a bryjkától ered – ez sűrű leves, szinte kása teljes kiőrlésű lisztből, pörccel megzsírozva. A Radio Kraków a vidék konyháját bemutatva emlékeztet rá, hogy az étel hivatalos neve cyr, a helyiek azonban szívesebben mondják bryjkának vagy „góralski budyń”-nek, azaz „gorál pudingnak”. A XIX. században sok szandeci család étkezésének alapja volt, és mivel Ószandecen különösen kedvelték, a Szandeci-Beszkidek lakói Bryjównak keresztelték el a városkát.
Csúfnév, egy csipet gúnnyal
Nem volt hízelgő elnevezés. Miközben Újszandec nőtt és gazdagodott, Ószandec a kolostorfalak árnyékában szunyókált – innen ered, ahogy egy szandeci blogger írja, ez a „kissé ironikus jelző, amely a morgolódók körében terjedt a köznyelvben”. Ma már alig emlékszik rá valaki, egyes lakosok talán sértőnek is éreznék.
Mi szeretettel viseljük. Mert mi lehetne szebb egy városnál, amely hét évszázadot, tűzvészeket, járványokat és háborúkat vészelt át – és nem szégyellte a teljes kiőrlésű lisztből főzött levest?
És hogy hívták valójában a várost?
Ószandec igazi régi neve Sącz (Szandec) – latinul Sandech, Sandecz, Sandec. A legrégebbi feljegyzések 1224–1252-ből származnak. A név birtokos képzésű: a Sądek vagy Sądko névből ered, a vár alapítójáéból, akiről a nevén kívül semmit sem tudunk. Amikor 1292-ben a Kamienica partján új várost alapítottak, a régi központot Antiqua Civitas-nak, vagyis Óvárosnak, később pedig Ószandecnek kezdték hívni. Erről bővebben A vidék és a név című fejezetben olvashat.