A háború után Szandecen a nemzeti tanácsok vették át a hatalmat, a város pedig lassan számba vette veszteségeit, és visszatért a hétköznapokhoz. Ószandec (Stary Sącz) környéke nem volt nyugodt: 1947-ben a „Visztula” akció a járás délkeleti részén élő lemkókat érintette. A helyi múltkedvelők azonban nem vártak jobb időkre. 1948-ban jóváhagyták a Wiktor Bazielich, Antoni Królik, Józef Paszkiewicz és Roman Cesarczyk által alapított Towarzystwo Miłośników Starego Sącza (Ószandec Barátainak Egyesülete) alapszabályát. Ugyanabban az évben, augusztus 28-án gimnázium alakult, amelybe 199 diák iratkozott be.
Kréta, kavics és macskakő
A háború utáni Szandec gazdasága kisüzemi és kézműves jellegű volt. 1949-ben felújították a folyami kaviccsal kirakott piacteret. 1950-ben a Dunajec és a Poprád összefolyásánál kavicsbánya nyílt, ahonnan a kavics Nowa Huta építkezéseire került. 1954-ben a „Spójnia” rokkantszövetkezet iskolakrétagyárat indított. Legfeljebb 70-en dolgoztak benne, a hetvenes években pedig évente több mint 700 tonna krétát gyártott – így Lengyelországban nem egy diák írt a táblára egy darabka Ószandeccel. Működött a „Poprad” tímárszövetkezet is, az ötvenes évek végén pedig új téglagyár épült. A város környékén továbbra is a mezőgazdaság uralkodott, amely a terület 89,2%-át foglalta el.
Valaki azonban észrevette, hogy a város legnagyobb kincse maga a város. Az ötvenes évek közepén Ószandec központját városépítészeti rezervátumként helyezték védelem alá. 1956-ban Józef Paszkiewicz varga gyűjteménye helytörténeti gyűjteményként (Izba Regionalna) a Dom na Dołkach nevű házba került. 1976 óta ott működik a Seweryn Udziela Regionális Múzeum. 1957 augusztusában a város nagy ünnepséggel ülte meg fennállásának 700. évfordulóját, erre az alkalomra Marcin Szeligiewicz toronyzenét (hejnał) komponált.
A hatvanas és hetvenes évek vízvezetéket (1955, korszerűsítve 1974-ben), vásárteret a Wielki Wygonon (1961), a tizenegy tömbházas Tysiąclecia lakótelepet (1961–1965) és új Poprád-hidat hoztak. 1964. szeptember 1-jén megnyílt a gimnázium új épülete a Partyzantów utcában, 1974-ben a könyvtár, 1977-től pedig a Słoneczne lakótelep épült. Az 1975-ös reform után a község az újszandeci vajdasághoz tartozott, a város pedig nagyrészt Újszandec (Nowy Sącz) alvóvárosává vált. A lakosság nőtt: a háború utáni mintegy 4500-ról 1980-ra 7420-ra. 1987-ben létrejött a Poprádi Tájvédelmi Park, ószandeci igazgatósággal.
Régizene és szabad választások
1975-ben Stanisław Gałoński kezdeményezésére felcsendült az első Ószandeci Régizenei Fesztivál. Ma az „Omnia Beneficia” nevet viseli, egy középkori zeneműről, amelyet a klarisszák kéziratai őriztek meg 1300 körülről. Hétszáz évvel Kinga után a zene ismét betöltötte a kolostor falait.
A rendszerváltás 1990. május 27-én, az első szabad önkormányzati választásokkal érkezett meg Szandecre. Sorrendben Maciej Szuflicki, Marian Cycoń, Marian Kuczaj, ismét Marian Cycoń, 2012-től pedig Jacek Lelek volt a polgármester. Marian Cycoń összesen 4388 napig töltötte be hivatalát, a város történetében a leghosszabb ideig. 1999. január 1-je óta a község a kis-lengyelországi vajdaság újszandeci járásához tartozik.
A nap, amikor félmillióan jöttek
A város történetének legnagyobb napja 1999. június 16. volt. Az előkészületek alig néhány hónappal korábban indultak: a szervezőbizottságot február 24-én hívták életre, az első kapavágásra április 1-jén került sor, 459 adományozó pedig 590 ezer złotyt adott össze. A szervezők 300–400 ezer zarándokra számítottak, ám több mint 600 ezren érkeztek. A sűrű köd miatt a pápa Limanowából autóval jött.
Az ószandeci réten II. János Pál szentté avatta Kingát. Ekkor hangzottak el azok a szavak, amelyeket sokáig megőrzött az emlékezet: „Ne féljetek szentek lenni!” Külön köszöntötte a klarisszákat, akik több mint hétszáz év óta először hagyták el a klauzúrát. A Zenon Remi tervezte faoltárt Újszandecre akarták átvinni, de Kuczaj polgármester tiltakozása után Skworc püspök 1999 augusztusában úgy döntött, hogy a helyén marad. Ma az oltár mellett áll az „Opoka” zarándokház, amelyet 2010. június 29-én szenteltek fel.
A város díszpolgári címmel fejezte ki háláját a pápának: 2003. október 27-én adományozták, és november 5-én a Vatikánban adták át. 2016. június 20-án hirdették ki azt a dekrétumot, amelynek értelmében Szent Kinga Szent Erzsébet helyett a város védőszentje lett. 2024. június 16-án a szentté avatás 25. évfordulóját Dziwisz bíboros részvételével ünnepelték.
Új piactér és Történelmi Emlékhely
A XXI. század az uniós forrásoknak köszönhetően alakította át a várost. 2006. április 29-én mintegy 10 millió złotyért megkezdődött a piactér átépítése, a 2007-es 750 éves jubileum előtt. A burkolatba mintegy 1 250 000 macskakövet raktak le. 2006 és 2008 között elkerülő út épült a 328,8 méter hosszú, függesztett Szent Kinga-híddal. Csapások sem kímélték a várost: a 2010-es árvíz idején a víz elöntötte a házakat Cyganowicében, Barcicében és Popowicében, június 4-én pedig a Poprád ledöntötte az 1876-os vas vasúti híd két nyílását – a hídét, amely mindkét világháborút átvészelte.
Aztán jöttek a beruházások, amelyeket a lakók és a vendégek egyaránt élveznek. 2013 óta a városban rendezik a Pannonica Festivalt. 2018-ban az egykori kavicsbányában megnyílt a Bobrowisko, palló- és lesházakkal ellátott természeti enklávé, amely elnyerte a Witkiewicz-díjat. 2021-ben Ószandecig vezették a VeloDunajec kerékpárutat, 2022. március 7-én megnyílt az Ada Sari Kulturális és Művészeti Központ új székháza, 2024 októberében pedig a „kis elkerülő út”.
A legfontosabb elismerés 2018. december 10-én érkezett. A Lengyel Köztársaság elnökének rendeletével Ószandec óvárosi együttesét a klarissza nővérek kolostorával együtt Történelmi Emlékhellyé (Pomnik Historii) nyilvánították, vagyis a lengyel kultúra szempontjából kiemelkedő jelentőségű műemlékké. A kolostor, amelyet több mint hétszáz évvel ezelőtt Kinga alapított, ma is él. 2015-ben 29 nővér lakott benne, 2024. október 24-én pedig Antonina Kowalska nővért választották apátnővé. A városnak ma mintegy 8600 lakosa van, az egész községnek több mint 23 ezer.
Régi és új fényképeken
